Környezetpolitikai iránymutatás

Lehet-e Magyarország bioetanol nagyhatalom?

2008 első felében a bioüzemanyagok sokoldalú kritika célpontjaivá váltak egy olyan időszakban, ahol az energiabiztonság és -függetlenség szempontja felértékelődött.

_{2008.12.05 12:35}_ma.hu

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Noha az erősödő kritikai hullám azt a látszatot keltheti, hogy a – főként az élelmiszer-alapanyagokból készült első generációs – bioüzemanyagok felett „eljárt az idő”, s más alternatív energiaforrásokra kell támaszkodnunk, rövid és középtávon a Political Capital és a Green Capital szerint a bioüzemanyag termelése Magyarország számára jelentős gazdasági növekedési potenciállal kecsegtet.

A két környezetpolitikai tanácsadó intézet közösen készítette el a Magyarország hosszú távú bioüzemanyag-stratégiájára vonatkozó elemzést és javaslatcsomagot. Elemzésükben arra hívják fel a figyelmet, hogy a nemzetközi körülmények alapján valószínűsíthető, hogy az élelmiszer-alapanyagokból készült bioüzemanyagok továbbra is meghatározóak maradnak az alternatív üzemanyagok között. Az Egyesült Államok újonnan megválasztott elnöke a bioetanol-ipar fellendítését tervezi, ez pedig önmagában javíthatja a bioetanol megítélését és előállításának feltételeit.

Az utóbbi időszakban ráadásul jelentősen esett (más nyersanyagokkal együtt) az élelmiszerek ára is, ami háttérbe szorítja a „bioetanol világméretű éhezést okoz” típusú kritikákat. Magyarország adottságai kifejezetten kedvezőek a bioetanol-előállításhoz, ráadásul az első generációs bioüzemanyagok jó szolgálatot tesznek Magyarország számára a szinte minden évben periodikusan jelentkező mezőgazdasági többlettermés hasznosításához.

Hosszú távon a legvalószínűbb tendencia, hogy az elektromos (hálózatról tölthető akkumulátoros és hidrogén-üzemanyagcellás) meghajtású autók kiszorítják a belső égésű motorral működő társaikat, ami a bioetanol jelentőségét valóban háttérbe szorítja. A folyamat azonban hosszan és több lépcsőben zajlik majd. A hibridek, majd a hálózatról is tölthető változatok elterjedése után az üzemanyagcellás, hidrogénnel (vagy esetleg metanollal) hajtott típusok révén a közlekedés nagyrészt függetlenedhet a kőolajtól.

A hagyományos hajtóanyagokkal működő társaikkal szemben az elektromos autók környezetvédelmi szempontból ideálisak, a felhasznált villamos energia előállítási árára pedig kevésbé hatnak a hagyományos energiahordozókra jellemző világgazdasági áringadozások. További előny, hogy a visszaeső kőolaj-felhasználás jelentősen csökkentheti a nemzetek energiafüggőségét a nagy olajkitermelő országoktól.

Az autógyártóknak azonban szem előtt kell tartaniuk, hogy bármennyire is fejlődik a lakosság környezettudatossága, az új meghajtású járművek tömeges elterjedése csak az esetben várható, ha az egyes típusok teljesítményben, megbízhatóságban, biztonságban, minőségben és legfőképpen árban egyaránt versenyképesek lesznek a hagyományos, szénhidrogén alapú motorokkal. Ez különösen igaz Magyarországra, ahol az energiabiztonság iránti igény és az árérzékenység a lakosság körében jelentőségében meghaladja a környezetvédelmi szempontokat.

A világgazdasági válság egyik hatásaként várható, hogy általánosan leértékelődnek a környezetvédelmi, és felértékelődnek az energiaellátás-biztonsági szempontok. Mindez azon országokban, melyek jelentős bioüzemanyag-termelő potenciállal rendelkeznek, a gyártás ismételt fellendüléséhez vezethet. Jelenleg ugyanis a bioüzemanyag az az energiaforrás, melyről leginkább feltételezhető, hogy rövidebb távon (legalább részben) helyettesítheti a fosszilis üzemanyagokat a közlekedésben és a termelésben.

A környezetvédelmi szempontok háttérbe szorulását az ellensúlyozhatja, ha a kormányzatok a magas munkanélküliség és a recesszió elleni küzdelem jegyében célzott állami környezetvédelmi beruházási programokat indítanak – ilyen szándék pedig mind az Egyesült Államokban, mind az európai országokban körvonalazódni látszik.

Magyarország mezőgazdasági, klimatikus és gazdaságszerkezeti szempontból kiemelkedően alkalmas helyszín az első generációs bioüzemanyag termelésére. A bioüzemanyagként való felhasználásra alkalmas energianövények termesztése hazánkban hagyományosan a mezőgazdasági tevékenység fókuszában van. Sőt, a hazai mezőgazdaság számára az utóbbi években az egyik legkomolyabb problémát éppen az okozza, hogy ezen termények egy része (pl. a kukorica) a túltermelés következtében nem értékesíthető a nemzetközi árupiacon.

Erre a problémára az uniós intervenciós felvásárlás kínált megoldást az utóbbi években. Az intervenció ugyanakkor az elkövetkező időszakban megszűnik, a hazai állattenyésztés pedig volumenénél fogva nem tudja felhasználni a hazai terményfelesleget. Így az első generációs bioüzemanyag az az eszköz, mely úgy javíthat Magyarország súlyos energiafüggőségén, hogy egyúttal gyógyírt kínál a strukturális problémákkal rendelkező mezőgazdaság gondjaira is, és amely ráadásul anélkül fejti ki áldásos hatását, hogy a rendszer egésze súlyos érdeksérelmekkel járó átalakításokra kényszerülne.

A bioetanol-termelés dinamikus növekedése esetén az utóbbi években gyakran túlzottnak tűnő gabonatermést nem kellene visszafogni, így egy gazda sem kényszerülne tevékenysége feladására vagy módosítására, sőt, a növekvő bioüzemanyag-kereslet a jövőben több gazda számára kínálna megélhetést a jelenleginél is kedvezőbb szinten.

Mindezzel együtt az első generációs (tehát élelmiszer-alapanyagként is használható) bioüzemanyagokat sem klímavédelmi, sem gazdasági, sem energiapolitikai megfontolások alapján nem érdemes egy hazai energiastratégia középpontjába helyezni és állami eszközökkel támogatni. Amíg a hazai bioetanol a mezőgazdasági terményfelesleget használja fel, addig kifejezetten hasznos a nemzetgazdaság számára.

Az első generációs bioüzemanyag-gyártás állami eszközökkel történő támogatása helyett a „fenntartható”, főleg másodgenerációs (növényi maradványokból, cellulózból készülő) bioüzemanyagok előállításának serkentése biztosíthatja hosszabb távon a költséghatékony és nagy mennyiségű bioetanol-előállítást.