Az égvilágon minden belefér

Egy igazi családi autó: Íme a Citroen Berlingo 1.6 HDi!

Családoknak alighanem tökéletes, igaz, az apróságok több figyelmet érdemeltek volna.

_{2009.09.04 10:56}_autolabor.hu

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

A Citroen a Berlingóval ugyanazzal a tűzzel játszik, mint amivel a Toyota kóstolgatott a Verso kapcsán.

Távol áll tőlem, hogy rajongjak a dízel családi autókért, ám természetesen az előnyeiket észreveszem, jó szívemnek és kötelességtudatomnak is köszönhetően. Megint elővettem a tükröt, őszülő hajam alá 5-10 további életév által megedzett arcot képzeltem, és apai szemmel közelítettem a Berlingo felé.

A formája a „cél szentesíti az eszközt” felkiáltás szellemiségében fogant.

A korábbi Berlingonál lényegesen kevésbé teherautós, haszongépjárműves, ám még így is hatalmas, furgonos puttonyt cipelünk magunk után.

Az orra viszont szép. Szó se róla, nagyon jól áll neki az arany (ha valakit szürke Berlingóval látok, elmondok helyette 10 Miatyánkot), de az orr önmagában is remek munka.

Bár látszólag egyszerű vonalakkal és megoldásokkal dolgozik, mégis érdekes, a szemet megragadó egésszé áll össze, az EKG-ként vonagló Citroen-embléma pedig eleganciát kölcsönöz, krómozott felületének köszönhetően.

Oldalról nem lehet sokat várni egy ilyen konstrukciótól.

A lenyűgözés, az izgatás helyett nyugodtságot és ugyancsak egyszerűséget sugall, arról nem is beszélve, hogy ilyen formát „bárki” megrajzol, nem kell érte milliókat fizetni sztár autótervezőknek.

Az első ablakok lekerekített alsó sarka zavaróan ellentétezi a két hátsóablak ellentétes sarkainak szögletességét, ez talán felróható, picit olyan, mintha a La Manche-alagutat fúrták volna citroenék: külön-külön megcsinálták az elejét és a hátulját, összeragasztották, majd megnézték, hogy mennyi az eltérés. Hát sok.

Amiért viszont jár a piros pont az az, hogy diszkréten, az autó formavilágába illően tudták elrejteni a tolóajtó működéséhez elengedhetetlen sínt.

Hátul aztán kész, mindennek teljesen vége.

Mintha abbahagyták volna a tervezést a franciák, betettek egy félajtónyi, téglalap alakú ablakot, egy rendszámtáblát, fűrésszel hozzáigazították a lámpákat, majd elmentek Marseille-PSG meccset nézni a kocsmába.

Semmi baj nincs vele, azt leszámítva, hogy olyan unalmas, hogy az autópályán tartósan mögöttünk közlekedő közlektárs jó eséllyel rohan belénk az első fékezésnél, mivel elaludt a látványtól.

Példányunk 7 személyes volt, hátul két teljes érétkű üléssel.

Ez viszont hatalmas jópont, hiszen végre nem csak gyerekülést tuszkolhatunk a hátsó gyűrődési zónába, hanem felnőtteket is.

Ha betesszük a két hátsó ülést, természetesen megszűnik a csomagtartó, „ez, az” elfér, de „ez meg az” már nem.

Mivel a Berlingót meghúzott nadrágszíjhoz tervezték, a hátsó két ülést kőkemény mechanikával, karok billentésével, nyitásával, zárásával, majd rángatással vehetjük ki, az ülések pedig nem könnyűek.

Viszont van előttük lábtér, ami valóban 7 személyessé teszi a konstrukciót, itt valóban elfér 7 felnőtt, még ha egy Budapest-Athén utat nem is feltétlenül érdemes felvállalnia ennyinek.

Beszállni minden, magára valamit is adó utas a csomagtartóból fog, a két hátsó ülés között van hely bőven.