13 ezerből 900 kilométert

Peugeot 107: Az előítéletromboló kisautó

Megvan az a jelenet, amikor a gimnáziumi ballagáson újgazdag apuka egy szem lánya büszkén mutogatja első slusszkulcsát? Szép, édi kis autó, és még nem is eszik. Na, ez pont az az autó.

_{2009.10.17 15:55}_autolabor.hu

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Egyfelől fenntartásokkal kezelném az új Peugeot 107-et, számtalan kérdésem lenne a tervezőgárda felé, másfelől megdicsérném a rengeteg jó tulajdonsága miatt. Hátrányos helyzetből indult a kapcsolatunk, egy hét alatt azonban elérte, hogy elkezdjem megkedvelni. Megcáfolta az előítéleteimet.

Az új 107-et a teljes mértékben átformált első lökhárítójáról, az abban húzódó hatalmas szájról, és a fogszabályzóra emlékeztető króm díszcsíkról lehet első látásra felismerni. A frontrészen a márka újfajta emblémája és elhúzott lámpái villognak, miközben hátul megmaradtak a jól ismert háromszög-pilácsok. A tojás alakú, formás visszapillantók között az autó méreteihez képest óriási szélvédő feszül – egykarú ablaktörlővel -, amely az autóban ülve méterekkel előbbre sejteti az autó elejét.

Az autó mindkét oldalát maximálisan kitölti az esztétikusnak semmiképpen sem mondható négy darab ajtó, a hátsó, fekete üveges csomagtér ajtó már dizájnosabbra sikerült. Szerencsére az első oldali ablakok elektromosan mozgathatók, a hátsók azonban még manuálisan sem, és ez nagy hiba. A hátsó sorba kényszerült barátnők nem hogy lehúzni, de letekerni sem tudják az ablakokat, azok ugyanis csak néhány centis résre buktathatók.

Az autó kizárólag a márka 1.0 literes, három hengeres erőforrásával rendelhető, a maga 68 lóerejével. Dízel nincs. Üzemanyagtankja 35 literes, amelyet a MINI Cooperre emlékeztető műszerfalon hat digitális csíkban oszt el az üzemanyagszint-jelző. A 68 lóerő azonban nem kevés, főleg nem egy ekkora autóhoz. Városban kifejezetten dinamikus, ha sportosnak nem is mondanám, előzéseknél és padlózásnál szó nélkül rántja fel az autót kívánt sebességre.

Mindezt nagyjából 100 km/órás sebességig. Utána az erő elfogy, autópályán sírva könyörög, hogy hagyjam békén, és ha csak azért is nyomom neki, kegyetlenül zokog fájdalmában. A 130-as tempót csak nagyon rövid ideig kértem tőle, akkor is csak az élmény kedvéért, de a biztonságérzetem itt már kezdett elfogyni. Nem nagyvárosok közti ingázásra találták ki, hanem egyik plázából a másikba, péntek esténként moziba menni, ez tiszta sor.

Amíg erre rá nem jöttem, és minden lámpa után meghajtottam, kőkemény 6 litert evett 100 kilométerenként (nem gyári adat, tényleg ennyit kért), később azonban, visszafogott vezetési stílusban cirkálva 4 literrel is beérte. Számokkal igazolva: 290 forintos benzinárnál 13.000 forintból közel 900 kilométeren át élveztük egymás társaságát.